The End.

Folytatás: itt.

Napi.

Igazabol mar majdnem kesz van a valtas, csak egyetlen aprocska dolog hianyzik, technikai kerdes, de egyelore nem kaptam valaszt ra a freeblog-tol (kaptam, csak az marhasag, ugyhogy ujra kerdeztem).

SOTU, avagy Obamanapság.

Nem írok a SOTU-rol, mert oszinten, tessenek a kezet szivre tenni: ki a faszt erdekel ez valojaban ma Magyarhonban, ahol sokkal remesebb dolgok tortennek? (A felreertesre okot ado mondatszerkezet nem veletlen es  nem ad felreertesre okot. Remes dolgok itt is, ott is. Es mindenkinek a maga keresztje a legnagyobb, ugy sejtem.) Regebben sem igazan a teny miatt olvastak, akik olvastak nalam a beszamolot, hanem azert, mert igen szorakoztatoan tudok politikarol (is) irni. (Well, azonkivul, hogy az esetek 90%-aban meg remekul is latom a dolgokat.) Mindez viszont eleg nagy energiaba telik, amire most sajnalom az idot, ugyanis megterules nelkuli (=haszontalan) befektetes. Sorry.

Akit megis erdekel a dolog, elolvashatja, megnezheti az eredeti szoveget kismillio helyen a neten. Inkabb mindenki figyelmebe ajanlom ezt az elemzest, ahol megtalalhato Obama bizonyitvanya, vagyis az, hogy a tavalyi igerethalmazbol vajon mi is valosult meg, s hogyan. Szolok elore, a sor imigyen nez ki: bukas, bukas, bukas, bukas... Es ha meg azt is hozzateszem, hogy a cikket a nem eppen jobboldalisagukrol hires ujsagirok irtak a nem eppen jobboldalisagarol hires Huffington Poston... nem fejezem be a mondatot, mert folosleges.

Mindenkinek jo ejszakat, en reszemrol megyek a Háború és békét olvasni (jo, jo tudom, még mindig...)

Jövőtervek.

Egyre inkább érik bennem az elhatározás, hogy más fajta blogra vágyom. Főként tematikailag (bár már a kinézetét is unom kicsit). Ez a blog már régen csak részben fedi azt, aki vagyok, amit szeretek csinálni, ami érdekel. Miután ez egy USA pol-kult-satöbbi blogként lett elfogadva és elfogadtatva, már az is nagy döntés volt anno, hogy behoztam (még hozzá jelentős mértékben!) olyan erősen intellektuális dolgokat, amik én vagyok szintén, és legalább olyan fontosak az életemben, mint az addigi blog témák (nem is vette jó néven jó pár ember, azt is tudom). Próbáltam ettől a blogtól elkülönített, tematikus blogokat létrehozni a "másnak", de valahogy nem éreztem igazinak egyiket sem. Most megint ilyen váltás előtt vagyok, részben azért, mert valszeg a korom előrehaladásával egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit gondol rólam és mit vár el tőlem. A bloggolás, mint olyan, már vitathatatlanul a mindennapjaim része lett (aszem, ezt elmondhatom majdnem 5 és fél évnyi folyamatos blog írás után), nagyon szeretem a műfajt, nekem ez jött be írás-ügyileg. Viszont egyre jobban érzem a kínt, hogy ez így, ahogy csinálom, álságos.

- mellékszál, quasi -

Igazából a legnagyobb kiábrándultság akkor ért, amikor - dacára annak, hogy kimagasló minőségű posztok jelentek itt meg (az ún. társbloggerek jóvoltából is, meg azért is, mert nagyon kínosan vigyáztam a színvonalra mind magam, mind a többiek felé) - rá kellett döbbennem, hogy az USA-val (és minden normális kultúrállammal) ellentétben Magyarhonban nem hogy nincs igény a színvonalas blogra a médiában, de egyenesen ellenségként kezelik a profi körök, a hasonlóan színvonalas bloggerek pedig lejáratni való konkurrenciaként. Akkor, ott, valami végleg elszakadt, eltört bennem, a lelkesedés, az állandó motiváció, a mindennapos izgalom. Viszont akkor kezdett ébredezni bennem először az a sejtelem, hogy ennek a blognak elsősorban az a feladata, hogy nekem okozzon örömöt és megelégedést.

- mellékszál vége -

Dolgozgatom az új koncepción, de nincs sok plusz időm rá, Meg aztán nem csak egyszerű külcsín váltás kérdése (sőt, elsősorban nem az). Nem kívánok ebbe nagyon belemenni, de - bizonyos okokból - ehhez nekem iszonyú sok vért kell összegyűjtenem a pucámba, hogy fejest ugorjak egy olyan dologba, ami sok embert valszeg nem fog vonzani (but again, sok embert meg talán igen).

Visszaolvastam a föntieket, és rájöttem, hogy sikerült sokkal nagyobb feneket kerítenem a dolognak, mint amilyen valójában (persze mindenki magából indul ki, mármint a maga fenék-méretéből, és hát nálam nincs hiány ebből a testrészből - sem), mindegy. Tehát a félreértések elkerülése végett: ha majd tényleg váltás lesz, valszeg sokáig nem is fog kiderülni, miről is beszélek most (és sokaknak soha nem is derül ki).

Mindazonáltal.

Ez van, csak ezt akartam írni. Már akit érdekel.

Valentine's-ra hangolva.

Valszeg még változik a dekor, de most éppen így néz ki a konyhánk egy része. Úgy tűnik, horgolós kedvemben vagyok. Is.)

Régi idők mozija.

Jelenetek egy népiellenőr életéből.

tovább »

Magánbűnök, közerkölcsök.

Hm…. Most a kritika-onkritika percei kovetkeznek.

Be kell vallanom ugyanis, hogy van egy szelete az un. “emberi jogoknak”, aminek egyik dimenziojaval szemben nekem igen eros kifogasaim vannak.

tovább »

Napi.

Majd jövök. Becsszóra.

Boldog(abb) 2011-et mindenkinek.

Szövegek (föl)támadása.

Email-ben érkezett. Íme - a levélíró (dőlt betűs) kommentjeivel együtt:

tovább »

Zsenik árnyékában, második rész.

Hát kérem, most tudtam meg, hogy az év végi tanszéki kiállításra jön... (dobpergés)... Matthew Barney! Egen, egen: az a bizonyos Matthew Barney (leánykori nevén Mr. Björk néven is ismert)!!

Mert hogy ő lesz a vendégszpíker az egyi diplomaosztóján. Az egész képzőműv. tanszék lázban van, mit mondjak.

Zsenik árnyékában.

Tessenek csak megnezni ezeket a kepeket, es a jatek kedveert megtippelni, mikor keszultek.

tovább »

Alternatív variáció.

Ó, istenem, mert Matt Berninger-ből és a National-bol sosem elég.

Most különösen nem.

Terrible Love (Alternate version).

Van egy nő.

Juj, tessenek csak elolvasni, mit csinált ez a remek nő! Nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy ismerhetem (ha csak virtuálisan is).

Nem is tudom, mit mondjak mást. Nem is kell mást mondani.

a gyerek ára (ki fizeti meg...?)

Nem akartam olyan brutális fogalommal kezdeni, mint a társadalom újratermelése. Bár arról akarok írni: hogy a nők fizetik ennek árát, ill. velük fizettetik ki a társadalom "gyerek-számláját". Azért kapnak 20-30%-kal kevesebb fizetést, mert elmennek szülni, vagy gyereket nevelnek, otthon maradnak, ha beteg a baba stb. Rejtett bünti. A cég (állam) nem akarja megfizetni az el nem végzett munkát, vagyis ami a gyerekneveléssel kiesik. Amiből az következik, hogy a társadalom a nőkkel fizetteti meg saját újratermelődését. Viszont a gyerektermelést elvárja - szenved ha csökken rátája, netán leáll, mint a mai Japánban. A szülést, gyereknevelés „költségét” meg kéne fizetnie a társadalomnak, de ez esze ágába se jut senkinek, inkább hivatkoznak arra, hogy a nők nem tudnak annyit, mint azonos beosztásban lévő férfi kollégiáik, nem teljesítenek annyit, - (a dolog valójában sokszor épp a fordítottja ennek az előítéleteknek. És egyáltalán (feminista vagyok, vigyázat) a nők „soft” elnyomása – igaz, a political correctness korában csak halkan, inkább sutyiban – de ma is jelen van.

Csakhogy a dolog ennél is rosszabb: a társadalom újratermelődésének rátája csökken, - azaz öregszik a társadalom, az aktív munkaképességüek (már akik dolgoznak) már ma is alig tudják eltartani a nyugdíjas korúakat. Ez ma már majdnem közhely. Ám mégse jut eszébe senkinek, hogy ne a nőkkel fizettessék meg, ha több gyereket akarnak. Egyáltalán: ha a társadalom fennmaradását szeretnék. Rémes.

(Név)Napi.

Minden kedves Miklósunkat isten éltesse!

Napi (heti, havi, lassan éves).

Nem tom, említettem-e már, de fölújítjuk a stúdiót, ától cettig, persze sk. Nem csak új festést kaptak a falak, de fölszedtük a padlószőnyeget is, és új padlólapokat tettünk le, teljesen kicseréltük a bútort (amit én pácoltam teljes egészében), megszabadultunk a mismás daraboktól (90%-ban).

Most viszont visszarakodás van, plusz most tesszük föl a falra a faliszekrény darabokat. Közben kiderült, hogy még befér 3 darab, holnap elmegyünk megvenni ezeket (meg az oldallapokat), hogy végre tényleg befejezzük a bebútorozást.

Íme, jelenleg így állunk, avagy képes beszámoló egy havas szombat délutánról (még nézni is rémes, tudom).

tovább »

Ki vagyok én? - Kinga változat.

Ó, nem szokok ilyen továbbadóst csinálni, és ahogy Gabi meg is jegyezte, lehet, hogy  most mégis azért, mert ez csak úgy, magától terjed, de valszeg azért, mert időutazhatok megint (és megint mindhiába).

tovább »

Ki vagyok én? - András változat.

Külön figyelmet érdemel a frizura. A bal oldali hegycsúcs a "spikey thing", aminek mindig úgy köll állnia, föl, mármint.

Avagy: illusztrált önvallomás Andrástól.

tovább »

kiváncsiság

most már nagyon kiokosodtam, most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy

- jobb-e filléres malacnak lenni (a pengős malacot folyton leb..szák)

- kacér, vagy fapina a Bodóné (tudod, akitől a bor árát kérik...)

- igaz-e hogy Csáky fiának szalmakalapgya lett (apuka: Csáky szalmája...)

- fogott-e Bernát mennykövet? (kapkodott utána azt tudom...)

szasztok, alma (ne válaszoljatok, mert nincsenek otthon:)